A fa elemek karbantartása

A mesterségesen előállított üvegről több "legenda" is ismert. Egyesek szerint a zsidók fedezték fel egy nagy erdőtűz során, mások szerint a föníciai kereskedők találták fel egyik útjuk során. A legújabb bizonyítékok viszont arra világítanak rá, hogy már Mezopotámiában a Kr. e. 5. évezred során gyártottak üveget, sőt már különböző színezőanyagokat is használtak. Kr. e. 3000-2500 körül kis amuletteket és figurákat készítettek.
Az egyiptomi Újbirodalomban már írásos bizonyítékok akadnak III. Tutmozis fáraó uralkodása idejéről, hogy az ázsiai hódítások után homokmag technikával üveget készítenek. Ezek főként kisméretű illatszeres, balzsamos edénykéket jelentettek. A kezdetleges olvasztási körülmények és a szennyezett nyersanyagok miatt az üveg itt még átlátszatlan, úgymond opak.

Nagy változást hozott a Kr. e. 1. században felfedezett fúvópipa, ami egy Szidon-beli mester találmánya. Alakja és mérete jelentősen azóta szinte semmit sem változott, s neki köszönhetően az üvegtárgyak fala vékonyabb és egyenletesebb lett.

Az ókor legnagyobb üveggyártó központjai: Tirus, Szidon és Alexandria, ahonnan a rómaiaknak szállították először az üveget, később a technológiát. A rómaiak viszont az új technológiáknak köszönhetően már folyadék tárolására alkalmas edényeket készítettek. Színtelenítéshez mangánt használtak a 2. századtól kezdődően, s már az ún. relief borítást is lehetővé tette.
Jellegzetes ugyancsak ettől a századtól kezdődően az ún. Janus palack, ahol már kivehetően emberfejt igyekeztek ábrázolni. A Meduza-fejet, emberi fejformát ábrázoló flaskákat más területeken is előszeretettel gyártottak.
A formába fújt üvegek díszítésének gyakori módja az üvegszálakkal való díszítés. Ezen szálak a felszínből kidomborodnak, egy kígyó tekergő mozgását utánozza.
Használati tárgyként ivótálakat és már mozaik üveget is készítettek. Az egyik legjelentősebb díszítési technika a cameo-üveg, amely a Portland-vázában is felfedezhető. A 3-4. században a legkülönlegesebb üvegtípus a vasa diatreta, vagy más néven a hálóüveg.
A népvándorlás az üvegművészetre is hatással volt - természetesen negatív értelemben -, ezek alól csupán Bizánc, a Rajna-vidék és Velence volt. E területeken sikerült átmenteni a korábbi üveggyártás művészetét az útókor, s közvetlenül a középkor számára.